Ninjutsu:
A ninjutsu (忍術, ’nindzsa technika’) kifejezést szinte minden olyan technikára alkalmazzák a sorozatban, amelynél gyakorlója chakrát használ olyan célra, amit egyébként saját puszta erejéből nem lenne képes megtenni. A genjutsuval ellentétben, aminek használatával a nindzsa illúziókat és délibábokat képes létrehozni, a ninjutsu hatásai valódiak. Felhasználása az elérni kívánt céltól függően igen sokoldalú lehet; alakváltásra vagy támadások kivédésére egyaránt alkalmas. Ezeknek a technikáknak az alkalmazása magától értetődően természetes dolog a képzett nindzsák számára, akkor vetik be őket, amikor csak akarják. A jóval összetettebb ninjutsuk alkalmazójuk környezetére is hatással vannak és képesek mozgósítani a természeti elemeket is. Felhasználható lehet gyógyításra vagy a szél és a víz manipulálására is.
Az öt alap típus balról:
víz, tűz, szél, villámlás,föld
Azokat ninjutsukat, amelyek természetmanipulációt használnak, aszerint osztályozhatjuk, hogy milyen természetű technikákat hoznak vele létre. Az ilyen támadásoknál, a használandó elemet, „típust” is mondják, például víz típus: vízklón jutsu. Az adott technikáknál használt kézjelek közül az utolsó dönti el, hogy milyen természetű a technika. Ezért is próbálják a nindzsák minél gyorsabban formálni a kézjeleket, hogy az ellenség ne tudja megállapítani, hogy – amellett, hogy pontosan melyik technikát használják – milyen természetű technikákat használnak. Így lehetnek föld, víz, tűz, szél és villámlás „típusú” jutsuk.
Genjutsu:
A genjutsu (幻術, ’illúzió-technika’) az ellenfél idegrendszerében található chakrára hat, és ily módon hoz létre illúziókat. A sorozatban leggyakrabban látható genjutsu az egyszerű fantomok létrehozása, melyek megzavarják az ellenfelet, aki így olyan dolgokat hall, lát, szagol, ízlel vagy tapint, amik valójában nincsenek is ott. A legtöbb genjutsu az öt érzékszervre van hatással, de más alkalmazási módjai is léteznek a technikának. A genjutsuval sújtott személy általában megdermed vagy elveszíti az eszméletét, attól függően és mértékben, hogy mennyire képes észlelni és védekezni az adott genjutsuval szemben. A genjutsu hatását három módon lehet megtörni. Az első a „kioltó genjutsu”, más néven a „genjutsu kai” (幻術解) segítségével, mely megszakítja az áldozat csakra-keringését. Ezt, ha még képes rá maga az áldozat, de akár egy társa is megteheti. A fájdalom, melyet nem a genjutsu hatása okoz, szintén kiszabadíthatja az áldozatot a technika hatása alól. A harmadik módszer, ha a genjutsu alkalmazója bármilyen oknál fogva elveszíti az összpontosítást.
Taijutsu:
A taijutcu (体術, ’közelharc technika’) minden olyan technikát jelöl, melyek a különböző harcművészetekhez kapcsolódnak és az emberi test természetes adottságaira alapoznak. A taijutcu közvetlenül a test fizikai és szellemi energiáit veszi igénybe, és gyakorlójának kitartásán és az edzések során megszerzett testi erején alapul. Mivel a taijutcu nem igényel chakrát, használata jóval gyorsabb lehet mint a ninjutcu vagy a genjutcu technikáké. A taijutcu gyakorlója a csakrát másodlagos célokra is felhasználhatja, mint például, hogy több erőt vigyen bele egy fizikai támadásba, de a legtöbb taijutcu technika csak ritkán alkalmazza a chakrát.
Kekkei Genkai:
A kekkei genkai (血継限界, ’genetikai adottság’), vagy vérörökség olyan képesség melyek bizonyos klánok családtagjai között öröklődnek. A legtöbb ilyen klán különleges jutsukat fejlesztett ki, mely valamilyen egyedi genetikai adottságukon alapul, ami előnyt jelent számukra a harcmezőn. Ezeket a jutsukat mások nem tudják megtanulni vagy lemásolni. Ide tartoznak a vérörökségen alapuló jutsuk, például a Saringan, mely a gyakorlója szemén keresztül fejti ki hatását, éppen ezért szemtechnikának, dódzsucunak (瞳術) is nevezik. Más kekkei genkaik, mint például a Fa típus két különálló természeti elem vegyítésén alapulnak, amiből egy teljesen új elem jön létre.
Pecsétjutsu:
A pecsétjutsu (封印術; fúindzsucu) azon technikákat foglalja magában, melyek valaminek vagy valakinek az elzárására, fogságba ejtésére szolgálnak tárgyakban vagy élőlényekben. Ennek a legelterjedtebb felhasználása a Naruto világában, hogy a nindzsák fegyvereket tárolnak papírtekercsekben, amikből így többet is szállíthatnak helytakarékos és praktikus módon. A pecsétjutsu arra is alkalmas, hogy letiltsa a hozzáférést mások számára, például a belépést egy épületbe vagy a hozzáférést a csakrához. A legtöbbet emlegetett pecsétjutsu a sorozatban az, amely a sorozat főhősének, Uzumaki Narutónak a testébe zárva tartja a rettegett Kilencfarkú rókadémont.
Senjutsu:
A senjutsu (仙術?, ’bölcs-technika’) a sorozat Második része folyamán kerül szóba először. A lényege, hogy gyakorlója saját csakráját „természetes energiával” keveri, melyre csak olyan nindzsák képesek, akik tekintélyes csakratartalékkal rendelkeznek és képesek harmóniába kerülni a természettel. Amelyik nindzsa elsajátítja a szendzsucut, sokkal nagyobb erővel és hatékonysággal lesz képes bevetni más jutsukat. Egy pozitív mellékhatása a szendzsucunak, hogy az idő múlásával egyre erősebbé teszi gyakorlóját, ahelyett hogy fárasztaná vagy megviselné. Ez azért történik így, mivel a senjutsu külső forrásból elszívott energiát is használ, a szellemi és a testi energia mellett, ezért a használó sokkal hamarabb visszaszerezheti az erejét. A technikának viszont kockázatai is vannak, ugyanis ha a nindzsa nem tartja egyensúlyban természeti energiát a saját csakrájával, akkor ez az energia békává változtatja. Naruto többször is mutatott ilyen változásokat edzése alatt, de Fukaszaku botjával többször visszaváltoztatta őt. A senjutsu a sorozatban egyedi képessége a megidézett békáknak; csak ők és emberi tanítványaik, mint például Jiraija és Uzumaki Naruto képesek alkalmazni.
|